Kutyát vásárolni nagy körültekintést és megfontolást érdemlő esemény, hiszen egy élőlényt fogunk hazavinni a családunkhoz! Egy igényekkel, érzésekkel és vágyakkal megáldott élőlényt, akiről attól fova egy egész életen át nekünk kell gondoskodnunk. Ahhoz, hogy a kutya jól érezze magát nálunk, bizonyos alapvető feltételeket kell biztosítanunk. Mindenekelőtt legyen számára elég időnk. Leendő kutyánk majd minden pillanatban óriási vágyat érez ahhoz, hogy futhasson, szimatoljon és csontot ásson el. Napjában többször is sétálni kell vele, még ítéletidőben is! Vajon hajlandő-e erre a család valamelyik tagja? Van-e a kutyatartáshoz elég helyünk a lakásunkban, és a ház többi lakója beleegyezik-e a kutyatartásba? S végül egy nem mellőzhető tény: a kutyatartás pénzbe kerül, évente több tízezer forintot kell kiadnunk az etetésére, a védőoldtásokra, a gyógykezeltetésekre, az ápolószerekre, az esetleges adókra. Amennyiban a család a kutyatartás mellett dönt, akkor felmerül a kérdés: milyen fajtát vegyünk? Milyen kutya illik hozzánk? Fajtatiszta legyen vagy keverék, nagy vagy kicsi, rövid vagy hosszú szőrű? A békés együttélés szempontjából mindenesetre a kutya karaktere fontosabb, mint a külleme. A bűbájos, kis termetű fajták mindenkit levesznek a lábáról. Ezeket babusgatni lehet, hagyják magukat hordozgatni. Csakhogy éppen közöttük van a legtöbb mogorva és harapós kutya, amely ki nem állhatja például a gyerekeket, hiszen ő maga akar a középpontba kerülni és dirigálni. Ilyen egyéniségek a spiccek és a törpepincserek - ezek többsége egyáltalán nem jó játszótárs. A gyerekeknek szánt kutya nem lehet félénk és ideges, lármára érzékeny vagy kevéssé tűrőképes. Meg kell őriznie kölyökkori játékos kedvét. Ezenkívül jó, ha természeténél fogva őrző-védő alkat. Mindezeket a tulajdonságokat inkább a nagy testű kutyafajták között találjuk meg, mint amilyenek az airedale terrierek, a bernáthegyik, a bobtailek, a boxerek, a colliek, a kuvaszok és az újfundlandik. A kisebbek között is akadnak olyan fajták, amelyek jól alkalmazkodnak a gyerekekhez. A legjobb, ha ezeket kölyökkorukban visszük haza és együtt nőnek fel. Ilyen lehet a beagle, egy középschnauzer, egy kis vagy nagy uszkár, egy foxterrier, a skót terrier és az elnyúzhatatlan szálkásszőrű tacskó is. A mopsz hasonlít a nagyobb testvéréhez, a boxerhez: ugyanolyan jóindulatú, nem kényeskedik és szeret játszani. Választottunknak nem kell fajtatiszta kutyának lennie, de a keverékektől se várjunk különleges képességeket. Ezek nem biztos, hogy intelligensebbek, ellenállóbbak, ugyanakkor nagyon ragaszkodóak.